Ez a blog négy éve indult. A célok ezek voltak:

- magyar nyelvű könnyűzene-elméleti ismeretek terjesztése,
- a nyugati kultúrában sok-évtizede jelen lévő edukatív könnyűzenei analitika meghonosítása
- ezen ismeretek tantervekbe vitelének közvetett előmozdítása

Négy év alatt a kitűzött céljaimból semmi nem valósult meg a tartalomgyártáson kívül. Az elkészült tartalmaimat páran elolvasták, van amit többen is, de elmaradt a továbbadás, az érdeklődés, és a tanulás azoktól, akiktől én is tanultam.

1963 végén jelent meg a Times-ban az a hosszú újságcikk, mely a Beatles dalait elemezte, és melyet tízezernyi további szakirodalom követett az elmúlt 60+ évben: könyvek, disszertációk, oktató videók,.... Ezt szintet magyar szakma azóta nem lépte meg, Gonda János és Fazekas Gergely kivételével. Az itt közzétett illetve közvetített ismeretanyag láthatólag nem épült be sehova. Szakmai vagy egyéb visszajelzés vagy hivatkozás négy év alatt egyetlen egy sem érkezett. Látszólag hiábavaló volt erőlködés maradt részemről az egész, és változást már egy ideje nem is várok.

Ezt a blogot május végére bezárom, illetve már most levettem a bejegyzések háromnegyedét. 

üdv mindenkinek!

D.

A szinkópáció egy a 20 század zenéjét alapvetően meghatározó ritmikai jelenség. Magyar nyelvű szakirodalom hozzá gyakorlatilag nem létezik (2023 közepén). A keresőbe beírva a szinkópáció szót 7db találatot kaptam, melyből kettő tőlem származik, egy tőlem vette át, a többi négy pedig a kifejezés pedig A.I.-fordítók által kreált kamu oldalakra vezetett. Az angol nyelvű "syncopation" google találatok száma 6 és fél millió. Ezen azért érdemes elgondolkodni...

A Wikipédián jelenleg 34 nyelven van szócikk a szinkópációra. Csak a régióban körbe tekintve: van horvátul, szerbül, szlovákul, románul, belaruszul, németül, szlovénül, ukránul, lengyelül, …. A "zenei nagyhatalmunk" nyelvén nincs! Megjegyzem, hogy a nemzetközi szakirodalom se tökéletes, és nem teljesen átfogó.

Házi feladat a hazai zenei értelmiségnek ezt a lemaradást mielőbb bepótolni.

Pár magyar nyelvű kifejezés szótár (például ez) a szinkópa fogalmával mossa össze a szinkópációt.

A szinkópa ritmus fogalma viszont szinte kisiskolás tananyag Magyarországon, és a nemzetközi szakirodalom nem, vagy csak alig tárgyalja (pár tucat Google találat).

Én itt pár oldalban összefoglalom, amit a szinkópációról szerintem tudni érdemes. EZ NEM SZAKIRODALOM, csak egy "amatőr" esszé, amit azért írtam, mert más ezt nem tette meg eddig magyarul. Lehetnek benne hibák, vagy szakszerűtlen vagy elsőre annak tűnő fogalmazások. Másrészről viszont elég sokat foglalkoztam ritmikával, és elég sok zenét elemeztem hozzá. A példák túlnyomó többsége saját gyűjtésem eredménye. 

Megjegyzés: augusztus végén e bejegyzésnek az olvasószámlálója 1-et mutatott, a google pedig még mindig ugyanazt a 7db találatot adta, és a Wikipédia oldalnak még mindig nem volt magyar fordítása. Ebből így nem lesz előrelépés. Aki hallja, adja tovább... 

Fazekas Gergely 2021-ben indított sorozata több, mint figyelemre méltó. 

Legutoljára 2023 március 16-án tartott előadást.

Legközelebb április 13-án (Taylor Swift) illetve május 11-én (Adele) lesz dalszerelés.

A program ismertetője:

"A Dalszerelőműhely 2021 őszén kezdte működését az ISON-ban. Az alapelv: mainstream pop dalokat szerelünk szét többféle szempont szerint.

Az első évad során Billie Eilish, Janelle Monáe, Eminem, Adele, Shawn Mendes, Dua Lipa és a Carson Coma egy-egy dalát vizsgáltuk. A második évadban Harry Styles, Krúbi, Taylor Swift után most közkívánatra megismételjük az Adele-dal elemzését is.

Várunk mindenkit szeretettel 2023. május 11-én 18:30-kor az ISON-ban! A műhelyvezető ismét Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára lesz.

A cél az, hogy megértsük, mi történik a zene „belsejében”: mit csinál egy-egy dalban a kardántengely, a karburátor és a gyújtógyertya, vagyis olyan kérdésekre keressük a választ, hogy miként kapcsolódik egymáshoz szöveg és zene, mitől lesz izgalmas (vagy éppen kevésbé izgalmas) egy dallam, hogyan áll össze a hangzás és a harmóniavilág, mi adja egy-egy dal varázsát. Spoiler: az utolsó kérdésre természetesen nem fogunk tudni válaszolni, de a zene varázsára rákérdezni akkor is izgalmas. A foglalkozásokon való részvételnek nem feltétele a zenei előképzettség, két nyitott fülön kívül más segédeszközre nem lesz szükség (csavarhúzót, fogót, kompressziómérőt biztosítunk).

Cikk

Video1

Video 2

A ragtime elhozta a könnyűzenébe a ritmika forradalmát. Először a kubai eredetű tresillo (3+3+2) ritmikát vette fel eszköztárába, mely napjaink könnyűzenéjében is igen gyakori. Már a ragtime műfaj első hullámában (1897-98 körül) a szerzők előálltak ennél jóval szofisztikáltabb ritmusképletekkel, mint például a 3+3+3+3+4, mely szintén megvetette lábát a könnyű (és nehéz) műfajok ritmikai eszköztárában.

Ugorjunk 25 évet előre!

1923-ban viszont hódító útjára indult a Charlestone. A szerző James P. Johnson  nem bonyolította, hanem egyszerűsítette a tresillo-t, eltávolítva belőle harmadik tagot, és így maradt csak 3+5.

A 3+5 ritmika:

  1 & 2 & 3 &. 4 & 1
| *     *          |

Nagyon egyszerű, de előtte senki (?) nem csinált ilyet. Ez szintén a mai napig kedvelt és gyakori ritmus a mainstream popzenében. Csak néhány cím: Citromízű Banán (Metro), Billy Jean (Michael Jackson), Hello (Adele), Bad Guy (Billie Eilish),...

1923 előtti előzményeket nehéz találni. Szinkópációs jellegéből adódóan a klasszikus zenében még reménytelenebb a keresés.

Forgassuk vissza az idő kerekét száz évvel! Pontosabban százeggyel! Ludwig van Beethoven ekkor, 1822-ben publikálta 32. számú (op. 111) zongora szonátáját.

Ennek második tételében hallható egy rész, mely a Charleston jellegzetes lüktető ritmusra épül. Annak is szvinges változatára, mely egész precízen 5+7 arányban osztja fel az 12/32 hosszúságú ütemet. 

 3+5 ritmika szving taktusokkal, azaz 5+7 ritmika:

  1 . & 2 . & 3 . & 4 . & 1
| *         *             |

Ennek a ritmikának se előzménye, se "utóhatása" nem ismert a klasszikus zenében. Amolyan igazi "időutazó" darab... 

A modális skálákról meglepően sok magyar nyelvű könnyűzenei tananyag (szöveg, videó) található, a neten. Ezek túlnyomó többsége gitárlecke, és többnyire csak skálákról és a hozzá tartozó ujjrendekről szól, mivel gitároktatók kedvelt tananyaga ez. A közoktatás pedig szinte kizárólag a magyar népdalokon keresztül tanítja a móduszokat, pedig más népek népzenéjében is jelen van, és a könnyűzenében is.

Ebben a bejegyzésben összhangzattani szempontból is rátekintünk a témára, mert a könnyűzenében így is találkozhatunk ezekkel. Gitárosok ezrei tanulják meg a modális skálákat, tudnak szólózni, de amikor dalszerzésre kerül a sor, akkor általában elfogy a tudomány, és a magyar rádiókba többségében tisztán dúr vagy moll hangsorú dalok kerülnek. Kivétel (részben vagy teljesen modális pop/rock dal) rengeteg van. A hatvanas évektől a kilencvenes évekig a mixolíd és a dór hangsorok és ezekhez tartozó akkordok viszonylagosan elterjedtek voltak, napjainkra jelentősen visszaszorultak, különösen a mixolíd.
A fríg hangsor b2 foka viszont napjainkban is elterjedt, főleg az elektronikus tánczenékben és metál zenékben. A magyar könnyűzenében megfigyelhető a nyugati zenékhez képest kevesebb a modális tartalom.

Kezdjük az alapoknál: a dúr és a moll skálákhoz is tartozik módusz: ezek az ion és eol móduszok.
Az ion hangsor a "közönséges" dó-sor: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó.
Az eol hangsor a lá-sor: lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá

Hasonlóképpen a többi modális hangsor is köthető szolmizációs fokokhoz:
mixolíd: szó-sor
dór: ré-sor
fríg: mi-sor
líd: fá-sor
fríg: mi-sor
lokriszi: ti-sor

Ha például a zongora fehér billentyűin a D (~ré) hangról kezdve felfelé lépegetünk, akkor egy dór hangsort kapunk.

De jellemzően nem így tekintünk ezekre, hanem mint a dó- illetve lá-sorok alterált változataira.

Mixolíd: dó-sor tá-val. (b7 fok - dúr)
Dór: lá-sor szi-vel (#6 fok - moll)
Fríg: lá sor tá-val (b2 fok - moll)
líd: dó-sor fi-vel (#4 fok - dúr)
lokriszi: lá sor tá-val és má-val.

A dór modalitású "baj van a részeg tengerésszel" c. dalt ré-sorban is elszolmizálhatjuk:
Eleje: lá-...-lá-ré-fá-lá... 
vége: ...lá-ti-dó-ré-dó-lá-szó-fá-ré-ré

de egyszerűbb és természetesebb, ha az alaphangnak a lá-t vesszük, ami a dal záróhangja.
Eleje: mi-...-mi-lá-dó-mi...
Vége: ...mi-fi-szó-lá-szó-mi-ré-dó-lá-lá

Egyes píen hangok alkalmi használata nem feltétlenül jelent módusz váltást.
Az "Újra Itt Van" c. Illés dal elején a fi-hang nem jelent líd modalitást. A dallamos moll a maga fi és szi hangjaival egyik modális hangsornak se felel meg.

A modális skálákra rá lehet érezni, és ebben sokat segíthet az a gyakorlat, ha egy modális dallam alterált hangjait visszaalakítjuk törzshanggá, és a két dallamverziót összehasonlítjuk.
Például a részeg tengerész utolsó frázisát fi helyett fá-val szolmizálnánk.

Az eol és a dór hangsorok alterált dó-sorként is értelmezhetők.

Dór: dó sor tá-val és má-val. (b7, b3 fokok)
Eol: dó sor tá-val, má-val, és la-val (fél hanggal leeresztett lá).
Fokokban kifejezve ugyanez: b7, b3, b6.

Azért értelmezhetők így, mert könnyűzenében nem ritka a móduszok keveredése, és dúr tonika mellett a harmónia menet illetve a dallam kölcsönözhet akkordokat (funkció) illetve hangokat (fok) a párhuzamos moll hangnemből.

Modális összhangzattan

Az egyes modális hangsorok hangjaiból három moll és három dúr akkord (hármashangzat) képezhető. Ezek funkció szerint elnevezhetők a szokásos római számos jelöléssel. Kisbetűs római számmal jegyezzük le a moll, nagybetűsekkel a dúr akkordokat/funkciókat. A szűkített akkordokkal és ezek funkcióival ebben a bekezdésben most nem foglalkozunk. Ezeket úgy tekinthetjük, mint a domináns szeptim akkord alaphang nélküli változatát. Tehát C-dúr hangnemben a domináns szeptim a G7 (G-H-D-F) akkord, melyből ha leveszem a G alaphangot, akkor épp a H-szeptim hármashangzatot (H-D-F) kapjuk, ami a hetedik fokra épülő diatonikus hármashangzat.

Az első fokhoz (tonika) tartozó akkord szerint osztályozhatjuk a móduszokat dúr jellegűként illetve moll jellegűként.

Dúr jellegű: ion, mixolíd, líd.
Moll jellegű: dór, eol, fríg.

A lokriszi ezek közül egyik se, mivel az első fokhoz (a Tonika funkcióhoz) egy szűkített akkord tartozik, ráadásul még egy tiszta kvinthez tartozó domináns akkord sem létezik ehhez a móduszhoz. Nem csoda, hogy ez a legritkábban előforduló módusz. Kísérletező zenészek "csak-azért-is-megmutatom" jelleggel bemutatták már, hogy nem lehetetlen élvezhető zenét szerezni benne. A harmadik fok helyzete (kisterc) miatt azonban mégiscsak közelebb áll a moll jelleghez.

A móduszok akkordjai, illetve funkciói:

Ion/dúr:
I, ii, iii, IV, V, vi

mixolíd (dúr fokszámai szerint):
I, ii, IV, v, vi, bVII

dór (moll fokszámai szerint):
i, ii, III, IV, v, VII

eol/moll:
i, III, iv, v, VI, VII,

fríg (moll fokszámai szerint):
i, bII, III, iv, VI, vii,

líd (dúr fokszámai szerint):
I, II, iii, V, vi, vii

lokriszi (moll fokszámai szerint)
bII, iii, iv, bV, bVI, bvii
az első fokra képzett hármashangzat szűkített, ezért hiányzik a felsorolásból.

Az egyes móduszok legkarakterisztikusabb akkordjai funkciói, melyekre modális akkordként hivatkoznak nyugati szakirodalmak:
mixolíd: bVII, és kisebb mértében az v.
dór: IV, és kisebb mértékben a ii
fríg: bII és kisebb mértékben a vii (a moll skála fokszámai szerint)
Líd: II, és kisebb mértékben a vii (a dúr skála fokszámai szerint)
Lokriszi: bII, bV

Előjegyzések

A mixolíd hangsor: az azonos alaphangra épülő dúr előjegyzéséhez képest plusz egy b vagy mínusz egy #.

Dór hangsor: a moll előjegyzéshez képest mínusz egy b, vagy plusz egy #
a dúr előjegyzéshez képest plusz két b vagy mínusz két #

eol hangsor: a dúr hangsorhoz képest plusz három b, vagy mínusz három #.

fríg: a dúr előjegyzéshez képest plusz négy b vagy mínusz négy #.
a moll előjegyzéshez képest plusz egy b vagy mínusz egy #.

líd: a dúr előjegyzéshez képest plusz egy #, vagy mínusz egy b.

Sorba rendezve:

líd : #
ion  
mixolíd :  b
dór : bb
eol :  bbb
fríg : bbbb
lokriszi : bbbbb

Ez a "tükörképe" a hangsoroknak megfelelő, azok alaphangjára (például líd hangsornál a fá ~ F) épülő dúr hangnemek előjegyzésének:

F-dúr : b (líd = fá-sor > "F" - sor)
C-dúr : 
G-dúr : #
D-dúr : ##
A-dúr : ###
E-dúr : ####
H-dúr : #####

Példák:
Az A-dúr hangnem előjegyzése három kereszt, de az a-dór modalitás előjegyzése (3-2=1) egy #.
Az A-líd modalitás előjegyzése (3+1=4) négy kereszt. Az a-mixolíd előjegyzése (3-1=2) két #.
Az A-fríg modalitás előjegyzése (3-4= -1) egy b.
Az F-ion (dúr) előjegyzése egy b, az f-eol (moll) előjegyzése (1+3=4) négy b, az f-fríg előjegyzése (4+1=5) öt b.

Másik egyszerű megközelítés egy példán keresztül: a d-dór modalitás egy D hangról induló ré-sornak is tekinthető. Ha a D hang a ré, akkor a dó hang a C. A d-dór modalitás előjegyzése ugyanaz, mint a c-dúr skáláé, tehát nincs se # se b.

Kölcsönzött akkordok/funkciók

Az ión/dúr hangsorú zene kölcsönözhet akkordokat a párhuzamos moll hangnemből, illetve fordítva: az eol/moll hangsorú zenék kölcsönözhetnek akkordokat a párhuzamos dúr hangnemből. A szabály általánosítható, bármely hangsorra alapuló zene kölcsönözhet hangokat illetve akkordokat/funkciókat a párhuzamos modális hangsorokból.

Például az a-eol (moll) hangsorú zene használhatja (kölcsönözheti) a bII akkordot/funkciót az a-fríg modalitásból.

Az eol/moll hangsorú zene kölcsönözheti a IV akkordot/funkciót a párhuzamos dór modalitásból. És fordítva: a dór modalitás kölcsönözheti a iv funkciót az eol-ból.

Az ión/dúr hangsorú zene kölcsönözheti a bIII akkordot. Például A-dúrban az C akkordot, mely az a-moll hangsor egyik diatonikus akkordja.

Könnyűzenében dúr tonikájú hangnemekben pont ezek a kölcsönzött akkordok/funkciók a legelterjedtebbek:
Dúr hangnemben:
i, bIII, iv, v, bVI, bVII

Moll hangnemben:
I, (ii), (#iii), IV, V, (#vi) - a zárójelbe tett funkciókat a többihez képest jóval ritkábban használják.

Példák

Néhány magyar népdal hangsorát több forrás eltérően elemzi. Csak két példa.

Hol jártál az éjjel, cinegemadár
Avasi Béla: r-r-m-r (ti) ... második fele: r-r-m-r (ti) ... kétrendszerű
Wikipédia/Bartók: moll fi-vel
szerintem: moll fi-vel

A csitári hegyek alatt...
Avasi Béla szerint: lá-sor mi kezdő- és záróhanggal.
Wikipédia/Kodály szerint: fríg
Esze Jenő: fríg
szerintem: lá-sor mi kezdő- és záróhanggal.

Balázs Árpád: Bodzavirágból

A dallam végig tisztán dór. A moll tonikát követő karakteres IV akkord is árulkodó jele ennek. A B rész dúr tonikával indít, de a dallam nem lép ki az eredeti dór hangsorból. Dúr kontextusban az első két frázis akkordfunkciói:

I > bIII > IV
bVI > bVII > I

A bIII és bVII kölcsönzött funkciók a dór vagy eol modalitásból (ott III illetve VII a jelölésük), míg a bVI funkció az eol-ból (abban a kontextusban VI a jelölése).
Maga a bVI > bVII > I zárlat (a második frázis) viszonylag újkeletű dolog: a popzenében 1961-ből való a legkorábbi eddig fellelt példa, azóta széles körben elterjedt.

Beatles: Eleanor Rigby

A dallam dór, de a szubdomináns akkord moll, mely eol modalitásra utal.

Hungária: Csavard fel a szőnyeget

A verze harmóniamenete tiszta dúr. De a blues-os dallamban a b7 és a b3 fokok hallható. Elméletileg disszonáns, gyakorlatilag viszont nem hallatszik annak. A 6. fok az marad ("BAJ nem lehet"). Ezek együtt dór hangsort adnak, míg a harmónia ion-t.

Leonard Bernstein: America

Az akkordfunkciók dúr kontextusban:

I > IV > I > V > bIII > bVII > bVI > I

Egymás mellett a fő funkciók (I, IV, V) és a párhuzamos moll hangnemből kölcsönzött dúr funkciók (bIII, bVI, bVII).

New Kids On The Block: You Got It

Egy ritka popzenei példa líd modalitásra. A fi hang nem csupán vendéghang, hanem karakteres, nem helyettesíthető része a dallamnak. Az előadóknak ehhez sok köze nincs, mivel a zenét nem ők írták.

REM: Man On The Moon (verze)

Az akkordfűzés (verze)  is líd modalitásra vall: I > II, és a dallamban is megjelenik a hangsorra jellemző #4 fok.

Rossini: Macska duett

Itt egy karakteres bII akkord hallható a harmóniamenetben, mely a fríg hangsorban "honos". A bII akkord szext fordításban és bII > V > I kontextusban a klasszikus zenében is ismert kadencia, és nápolyi szext a neve. A példának itt felhozott Macska duettben egyszerűen csak nápolyi akkord a neve, és nem modális természetű.

Watermelon Sugar

A cirkuláló moll akkordmenet végén ott a IV funkció, mely dór hatást kölcsönöz a dalnak annak ellenére, hogy az énekdallam kerüli a 6. fokot. A háromszólamú vokálokban, melyek az akkordokat követik, viszont jelen van a dór/dúr 6. fok.

U2: One

A verzében hallható IV akkord mellett a pentachord dallamban nem jelenik meg a hatodik fok. Később a  bridzs részben moll 6. fok hallható. 

Swallowtail Jig

Egy példa, hogy a kelta zenékben is honos a dór modalitás.

Rembrandts: I'll Be There For You

A mixolíd b7 fok hallható az intró motívumban, és az énekdallamban is. A dúr domináns akkord és mellette a dúr 7. fok előfordulása miatt nem tiszta mixolíd a modalitás, hanem kevert.

A modális skálákról magyar nyelvű tartalmak is bőven vannak.
A magyar könnyűzenei oktatás fő tankönyve is ismerteti, de rögtön megjegyzi, hogy ezek a könnyűzenében nem használatosak, ezért fontos a népdalok elemzése.

A video tartalmak egy része gitáros szempontból közelít a témára, és megrekednek a skáláknál és ujjrendeknél.

Csupán egyetlen magyar nyelvű videót találtam, mely ezen túlmutat, és a modális akkordokat is ismerteti:

5 perc zeneelmélet - Landmine

Szörényi Levente és Bródy János szerzőpáros klasszikusát eddig senki (?) nem elemezte zeneileg. Pedig lett volna mit: hangnemváltások, érdekes ritmusok, akkordok, akkordfűzések, akkord funkciók, 5/8 metrum, meg ilyesmik...

Fogadja hát mindenki szeretettel mű elemzését vázlatszerű formában!

A könnyűzene és a klasszikus zene egyik markáns különbsége a ritmikában van, annak is szinkópált jellegében. Mi is a szinkópácó? A szinkópa az iskolai tananyag része, de a szinkópáció fogalma ezen jóval túlmutat, és a Hangok Világa nem ad ehhez útmutatást, talán éppen a könnyűzenei kötődés miatt. Ezt a tematikát írom körbe néhány bejegyzés erejéig. 

Én személy szerint ezeknek témáknak csak egy részét gondolom általános iskolai tanmenetbe foglalandónak, a többi inkább szolfézs téma, ebben a körben viszont kihagyhatatlan jelleggel. Hogy hány éves kortól? Ebben nem foglalok állást, ki-ki gondolja ezt át a maga tapasztalata alapján.

Mivel a magyar nyelvű szakirodalomban a szinkópációkról nem sok anyag (?) van, ezért saját tapasztalaton alapuló magyarázatokat és elnevezéseket fogok itt használni. Ezt persze nem kötelező senkinek sem átvenni, különösen, ha valaki talál ezekről jó, magyar nyelvű szakirodalmat.

 A szinkópációknál én három alaptípust különböztetek meg:

• taktusközi ritmikák,
• sorozatzáró szinkópációk,
• hármas ritmikák,

Illetve ezek kombinációi...

Taktusközi ritmikák

Angolul off-beat. Magyar neve számomra ismeretlen, én "taktusközi"-nek neveztem el. Vannak dallamok, ahol egymás után több hang nem a negyedtaktusra esik, hanem a köztes nyolcadtaktusra, mely "elméletileg" hangsúlytalan, gyakorlatilag viszont a dallam által hangsúlyt kaphat. Ez a fajta ritmika, ha nem is túl sűrűn, de jelen van klasszikus zenékben is. Példák:

Johannes Bhrams: V. Magyar Tánc

Luigi Boccherini: Menüett

Kiragadott populáris példák: Seal: Killer (hook), Zséda: Mindhalálig Mellettem (címsor).

Sorozatzáró szinkópációk 

Olyan (jellemzően) nyolcadokból álló hangsorozat, ahol a záró hang nem negyedtaktusra esik, hanem köztes nyolcad taktusra. A záróhangot itt úgy kell érteni, hogy az első olyan hang, mely hosszabb. Vagy másképp fogalmazva: ahol a következő nyolcadtaktus "üres". Tulajdonképpen az éles ritmus is ilyen, ahol csupán két hangból áll a sorozat. Például a Szózat első frázisában. A klasszikus zenékben viszonylagos értelemben ritka.

Kiragadott példa: "...nyolc óra szórakozÁS" vagy "...szívemet adom elÉD". Vizuálissá téve:

1 . 2 . 3 . 4 . 1  : a 4/4 mérő 
*   * * * * * *    : a dallam hangjai 
              ^
     sorozatzáró szinkópáció

A sorozatzáró szinkópációk egy érdekes fajtája az, amikor csak
az erős első és harmadik taktusok maradnak üresen.

1 . 2 . 3 . 4 . 1 . 2 . 3 . 4 . 1
  * * *   * * *   * * *   * * *

bevezető gyakorlat:
Vivaldi: D-dúr Mandolin concerto: a mű nyitótétele négy hangos motívumokból áll, melyben egy mély hangot három magasabb követ. Ez a ritmus megegyezik, a fentebb leírt szinkópáció típussal.
"Lalalázzuk" ezt a dallamot úgy, hogy a mély hangok helyett tapsolunk!

Könnyűzenei példák:

Shadows: Walk Don't Run
Beatles: Eleanor Rigby
Rick Astley: Together Forever
A.D. Studio: Nyári Eső

Ehhez hasonló típus, ahol minden második szakasz kiesik:

3 . 4 . 1 . 2 . 3 . 4 . 1 
  * * *           * * *

példák:
Beatles: I Want To Hold Your Hand
AC/DC: Highway To Hell
Modern Talking: You're My Heart
Laura Branigan: Self Control
Rúzsa Magdi: Tejút

Illetve az a változat is előfordul, hogy a gyengébb 2. és 4. taktusok maradnak üresen:

. 1 . 2 . 3 . 4 . 1 . 2 . 3 . 
* * *   * * *   * * *   * * *... 

példák:
Illés: Az Utcán
Black: Wonderful Life

Hármas ritmusok 

4/4 környezetben olyan ismétlődő dallam- vagy ritmus panelek (motívumok), melyek 3/8 vagy 3/4 hosszúságúak. Ezek a popzenékben gyakoriak, míg a 20. század előtti klasszikus zenékben szinte ismeretlenek (ha valaki tud jó ellenpéldát, kérem ossza itt meg!).

példa: Mind itt vagyunk (a síneken...- LGT).

példa: Neoton Família: Don Quijote, intro. A képlet 3+3+3=9, ami páratlansága ellenére passzol a 4/4 metrumhoz: leütésen kezd és leütésen végződik. Másik hasonló, de énekelhető példa a "Nékem csak Budapest kell" c. dal , pontosabban ennek a frázisnak a második fele: "hol az ember - kora reggel - szívesen kel". A Don Quijote nyolcados minta, a másik példa negyedes. Másik példa: Fonográf : Viktória ("kikapcsoló...").

Johann Strauss Frühlingstimme c. művében ennek a fordítottját találjuk: 3/4-es környezetben 4/8 hosszú dallam panelek. Ez a hemiolával rokon ritmika.

Vissza a hármas ritmikához: 

A legegyszerűbb és legelterjedtebb példa erre:

3+3+2

3+3+2 = 8 (azaz 8/8).

Egyik elnevezése a bolgár ritmus, utalva a Balkán térség népzenéjében való jelenlétére, ahol egyébként jóval több aszimmetrikus ritmikát is használtak.

Wikipédiás neve "Tresillo", és itt a Kubai rabszolga közösségére eredeztetik vissza, illetve közép-afrikai népzenékre.

A ritmusképlet a magyar népdalkincsben is felbukkan: pl. Hess Páva - (3+2+3 értelmezés is lehetséges).

Lásd még: Rákóczi Kocsmábo'

A szinkópa ritmusból is levezethető. Szinkópa-tá-tá. 

Az európai zenébe csak lassan szivárgott át.

L.M. Gottschalk: Pasquinade (1869).

S. Iradier: Paloma (1863)

G. Bizet: Carmen (L'amour est un oiseau rebelle,1874)  kubai eredetű habanera ritmus, mely 3+1+2+2

Ha a második (1/8 hosszú) hangra tennénk a hangsúlyt, akkor állna elő a 3+3+2 minta.

A 19 sz végén a tresillo ritmus a cake walk és ragtime zenéken keresztül a dzsesszbe is bekerült.

Jelenkorunk popzenéjében igen gyakori.

Ed Sheeran: Shape Of You

John Paul Young: Love Is In The Air

Republic: Neked Könnyű Lehet

Metallica: Orion

Egészen gyors változatban is használják, és ilyenkor a triolához hasonló a "hangzása". Például az "All About That Bass" refrénje énekelhető így is úgy is (triola vs 3+3+2). Ki lehet próbálni!

Egyszerűsített változata ennek a 3+5 ritmika.

James P. Johnson: Charleston (1923)

Beatles: I'll Follow The Sun

Michael Jackson: Billie Jean

Status Quo: In The Army Now

Adele: Hello

Billie Eilish: Bad Guy (kivezető rész)

Kállay Sanders András: Running

16/8 hosszú aszimmetrikus ritmus képletek

Ezekből hármat említek itt.

Az első a 3+3+3+3+2+2 = 3+3+3+3+4 = 16 (azaz 16/8) képlet.

Scott Joplin: Maple Leaf Rag (Juharlevél Rag) 1899-ből az egyik legkorábbi példa.  A nemzetközi szakirodalom évtizedeken át szinte észre sem vette ezt a mintát, és a mai napig nincs is neve. Én juharlevél mintának hívom. Nagyon hasonló képlet hallható a Lousiana Rag-ben (T. Northrup, 1897).

 A Juharlevél Rag első hangjai szolmizálva:

4     1   2    3    4    1     2    3    4        1  :  4/4 taktusok
sz,-_-d-m-sz-d-m-sz-t,-r-sz-t,-r-sz-t,-_-sz,- _ - d (ism.)

A triadikus panelekre épülő ritmusképlet így néz ki:

3+3+3+3+2+2 = 16

Ugyanebben a darabban később is feltűnik ez a ritmika. Keressük meg!

Ez a ritmusképlet a popzenében gyakran feltűnik. Pár példa:

Abba: The Winner Takes It All

Halott Pénz: Élnünk Kellett Volna

Beatles: Something

Bryan Adams: Summer Of '69

Los Del Rio: Macarena

Generál: Fűrészdal

Omega: Ezüsteső (kivezető rész)

Szörényi/Bródy: Véres kardot hoztam (István A Király)

Ezzel rokon ritmusképlet a

2+3+3+3+3+2 = 16

Itt gyakori, hogy a nyitó 2-es az egy negyed hosszú szünet.

Original Jazz Band: Tiger Rag

George Gershwin: I Got Rhythm

Rolling Stones: Satisfaction

Tina Tuner: Simply The Best

Chris Rea: Road To Hell

Boomfunk Mc's: Freestyler

Neoton Família: Eszterlánc

Illetve a Bo Diddley ritmus: 3+3+4+2+4 = 16

Nevét Bo Diddley gitárosról kapta, aki az ötvenes évek közepétől népszerűsítette ezt a ritmikát. A képletet korábban kubai tánczenékben (mambó) használtak már. Ebben a kontextusban a neve clave (azaz "kulcs") ritmus, melynek ez az egyik változata (son clave). 

Példák:

George Michael: Faith

Illés: Táskarádió ("nincs egy perc nyugtom...")

Hobo Blues Band: A Hetedik

Lgt: Tied A Box!

Ákos: Hazatalál

Rick Wackeman: Pedra De Gavea (Szeszélyes Évszakok főcímzenéje volt...)

Jonas Brothers: What A Man Gotta Do

3+3+4+3+3

Másnéven bossa-nova clave, egy jóval ritkább képlet. Pl.:

Simply Red: Something Got Me Started
Dr Alban: It's My Life
Them: One Two Brown Eyes

3+3+2+2

Ezt a négy számot összeadva 10-et kapunk. 5/4-ben lehet értelmezni. Példák:

Dave Brubeck: Take Five
Led Zeppelin: Four Sticks
A. L. Webber: Jesus Christus Superstar: Everything Allright
Lalo Schifrin: Mission Impossible

Ez utóbbi szerzeményt talán az M.I. betűk morze jele ihlette, ami _ _ . .

 
Hemiola

A hemiola 6/8 környezetben (3+3 + 3+3 + 3+3...) használt 2+2+2 lüktetés. Ez egyfajta triolának is tekinthető mert három részre osztja az eredetileg két részre (3/8 + 3/8) osztott ütemet. Ismert példa: 

Leonard Bernstein: West Side Story: America.

Ebben a példában a képlet egyszerű: 3+3 + 2+2+2. Az alapmetrum a 6/8.

Klasszikus példák (reneszánsz, barokk)  innen.

Egyéb példák:

Ennio Morricone: Chi Mai (a Profi filmzenéje)

Omega: 58-as Boogee-Woogee Klub ("igen-igen-igen az volna jó...")

Hobo Blues Band: Fut a nyúl a mezőn (verze)

Queen: Thanks God It's Christmas (címsor)

Bogi: Parfüm

Tears For Fears: Everybody Wants To Rule The World (intro)

Beatrice: Születésnapomra (gitárszóló, a hemiola-triolák kombinálva vannak 2 + 2 +...  felosztással).

Érdekes példák:

Az  I'm Your Baby Tonight (Whitney Houston) egy jó szemléltető példája a triola ritmikáknak. A refrén metruma 4/4.
Verze: tizenhatod triolák.
Elő-refrén: nyolcad-triolák és negyed triolák.

Nem kell leragadni az ekete-peketénél. Meg lehet említeni, hogy a rap zenékben is gyakran használják a triolákat.

Másik érdekes példa:

Dua Lipa: Prisoner

Első hallásra ez is "hármas" típusú szinkópáció, de jobban meghallgatva csak 2 és fél negyed azaz 5/8 a "periódusidő".

Mielőtt meghajolnánk a Dua Lipa előtt, jegyezzük meg, hogy nem ő szerezte a dalt.  Továbbá megjegyezzük, hogy Olivia Newton John Physical c. számából jöhetett az ihlet ehhez. És mielőtt Olivia Newton John előtt hajolnánk meg, jegyezzük meg, hogy a dal szerzője nem ő volt, és hogy a még korábbi On The Radio c. slágerben (Donna Summer, 1979) is megjelenik ugyanez a ritmika. És még ki tudja hol korábban... Corrs: Breathless > Christal: Ezer Hold.

7/8 periódus időre példa: Queen: I Was Born To Love You (középrész utáni hook).

Gyerekeknek mit és hogyan lehet ezekből átadni?

Adja magát a feladat, hogy szinkópált dallamok mellé tapsolják a gyerekek a mérőt. Mivel több példában ez nem is olyan könnyű, ezért a fokozatosság elvét érdemes követni. A nyújtott ritmus + mérő tapsolás létező, bevett gyakorlat. Nem sokkal ennek begyakorlása után érdemes elővenni szinkópált ritmus + mérő tapsolás gyakorlatokat.

Először hallgatott zene mellé, azután nehezítésként a gyerekek énekeljék a dallamot, és tapsolják is hozzá a mérőt.

Egy haladó nehézségű példa lehet: "de nehéz az iskolatáska". 

Ennél a feladatnál külön részfeladat rájönni arra, hogy a dallam itt szünettel indul, nem pedig ütemkezdő taktuson. (Hasonló gyakorlat/példa: Újra Itt Van)

"Kihívás" mellétapsoló gyakorlatok: Smoke OnThe Water (Deep Purple), Highway To Hell (AC/DC) riffjei.

A ritmusképletek tanításánál először lassú példákkal érdemes kezdeni, úgy, hogy a tanár előtapsolja. Ennél a lassú tempónál próbálják meg ők kitalálni például a 3+3+2 képletet, illetve a fokozatosság elvét követve az összetettebb 16/8-os képleteket is ki lehet velük találtatni. Egy-két példát be lehet mutatni, azután más példákon találják meg és ismerjék fel a gyerekek ezeket a ritmikákat.

A 3+3+2 ritmikát a gyerekek is képesek legyenek visszaadni (taps vagy ének): először lassan és mellészámolva, majd egyre gyorsabban és számolás nélkül. A 16/8 ritmikákkal ugyanezt végig lehet vinni.

A hemiola ritmusra könnyű gyakorlatokat kitalálni. Akár tapsolással (lassan), vagy a nélkül. Lehet énekelni az "igen-igen-igen-igen az volna jó" dallamot úgy, hogy a negyedeket tapsoljuk mellé. A Bernstein példát változatlan metrummal kísérni tapssal viszonylag nehéz, gyerekeket ne is fárasszuk ezzel!

Példa:
Kinks: You Really Got Me:

Hallgassuk meg az első ütemet csak, és rögtön állítsuk le!

Jegyezzük le a ritmikát! Nem túl bonyolult:

ti-ti-ti-ti-tá.

Tapsoljuk hozzá a mérőt. Ha "jól" csináltuk, akkor a gyerekek tévedésből nem fognak felütést hallani, illetve visszaadni, hanem egy nem szinkópált egyszerű ritmust.

Folytatásként hallgassuk tovább a dal elejét. Hamar kiderül a "turpisság": az első hang felütés volt. Próbáljuk meg így is mellétapsolni a metrumot. Egyetlen nyolcadnyi fáziskésés van a két változat között, de a dallamnak mégis teljesen más jelleget ad. Ennek megéreztetése a lényeg.

Csajkovszkij: Diótörő: Cukortündér tánca

A dallamot bontsuk motívumokra és nézzük ezek hosszait! A dallam egy 1 negyed hosszú szünettel indul:

1 + 2 + 3 + 2 + 2 + 2 + ...

Vegyük észre, hogy ezen a kis szakaszon nincs szinkronban a 4/4 metrummal, mely a kíséretben szilárdan jelen van. Részben ez adja e zenedarab zsenialitását. Ez a fajta aszinkronizmus is a "hármas"  típusú szinkópációk egyik korai (1892) esete. Aki korábbi hasonló példákról tud, üzenje meg!

Kezdő gitárosok beugró leckéje az 1-5-6-4 és a 1-6-4-5 akkordmenetek megtanulása. Ezeket elsajátítva már rengeteg dalhoz képesek kíséretet adni. Az ügyesebbek egy óra alatt eljutnak erre a szintre. Ennek a nagyon egyszerű akkordfűzésnek a "megértéséhez" a szolfézs oktatás alapvizsga szintje nem jut el. A T-S-D után a gyerekek évekig nem tanulják meg a moll funkciókat. A nápolyi akkord, a mellékdominánsok, a számozott basszus mind beleférnek a tananyagba, de ez a három moll funkció, illetve a diatónikus akkordok egyszerű rendszere általában nem.

Az akkordozós gitározás tanulási folyamata az ellenkező utat járja be. Ott a diatónikus akkordokkal kezdenek, a többi összhangzattani jelenséghez tartozó akkordokat jóval később tanulják meg. A megfordításokat X/Y formában jegyzik le, nem számozott basszus formában, mivel korunkban ez az általános lejegyzésmód, még akkor is, ha ebből nem derül ki, hogy első vagy második megfordításról van szó.

Harmóniamenet - akkordfűzések

Az akkordfűzés kifejezést jellemzően az akkordozós gitárkíséretű populáris daloknál használják. A magyar szakirodalmak nem elemeznek könnyűzenét, és az akkordfűzés helyett a harmóniamenet szót használják. A két kifejezés közötti különbséget nem próbálom elmagyarázni.

Lehet-e egy klasszikus darabnak akkordfűzése, illetve egy popdalnak harmóniamenete?
Lehet.

A populáris zenék alapstruktúrája a dallam + akkord kíséret. Vannak persze ettől eltérő hangszerelésű dalok illetve dalrészek is, de ez az uralkodó. És a klasszikus zenékben? Ott se ismeretlen ez a felállás.

Miben áll a különbség könnyű és komolyzenék harmóniameneteiben? A populáris zeneirodalom egy részénél az alábbi jellemzők halmozottan fordulnak elő:

- négy ütemes frázisok
- ütemenként egy akkordváltás
- az akkordfűzés ismétlődik frázisról frázisra, néha dalrészről dalrészre is.
- minden akkord diatonikus, és nincs megfordításban, és általában "bontás-mentes".
- a kiválasztott akkordfűzés ezernyi/milliónyi másik dalban is megtalálható, még akkor is, ha leszűkítjük a keresést az első négy pont együttes meglétével.

Az ötödik pont gyakran használt akkordfűzéseire pár példa - ezúttal csak a basszushangok fokszámaival jelölve:

Dúrban:
1-6-4-5
1-5-6-4
1-6-2-5

Mollban:
1-7-6-7
1-6-3-7
1-3-7-6

A fenti öt pont együtt egy "kaptafát" alkotnak, mely unalmassá és kiszámíthatóvá teheti a zenét, ugyanakkor első hallásra ismerősnek tűnhetnek, és könnyebben memorizálhatók, mivel az ismerős zenei megoldások már ott vannak az emberek fejében a korábban hallott zenék és dalok által.

Ez a fajta unalmas és nem kreatív munkamódszer a populáris zenében sokkal gyakrabban fordul elő, míg a klasszikus zeneirodalomban alig.

Video ITT.

Vannak, és voltak kreatívabb könnyűzenei dalszerzők, akik

- nem mindig 4-soros frázisokat írnak.
- az akkordjaikat nem mindig egyenletes ütemezésben váltják.
- nem kizárólag diatonikus, hanem kölcsönzött akkordokat is használnak.
- használnak megfordított akkordokat is.

Ennek a tudatosítása és felismerésének fontos esztétikai alapot nyújthat a gyerekeknek, hogy alapszinten "műértőkké" váljanak, és ösztönösen vagy ismereteik segítségével felismerjék a különbséget a tucatzenék és a kreatív zenék között.

Diatonius akkordok

A törzshangokból terc-terc hangközökből felépítve hármashangzatokat, akkordokat építhetünk: három féle dúr és három féle moll akkordot, és ezenkívül egy szűkített akkordot. A dúr hangnemben értelmezett dúr akkordokat illetve azok funkcióit az alaptanterv is tanítja: tonika, szubdomináns, domináns. Római számokkal. I, IV, V.

A három moll akkord-funkció kisbetűs római számokkal: ii, iii, vi. Ez a jelölésmódot nem minden muzikológus használja. Én Alan W. Pollack elemzéseiből vettem át, mert egyszerű, logikus és informatív.

Az alapszintű szolfézsvizsga anyagában, ezek már kevésbé ismerősek. Pedig alap. Ha naprakész, gyakorlatias ismereteket akarunk adni a felnövekvő zenésznemzedéknek, akkor ezekre van szükség:

hat diatonikus akkord 

hat (a párhuzamos hangnemből) kölcsönzött akkord: bIII, bVI, bVII, iv, v, i,

mellék dominánsok: II, III, VII

Illetve moll hangnemben a párhuzamos dúr hangnemből kölcsönzött akkordok:

kölcsönzött akkord közül ezek: IV, I, V, ii, #iii, #vi,, melyből a három moll funkciót/akkordot viszonylag ritkán használják.

A hat diatonikus akkordra egy jó szemléltető példa a Felkelt a Napunk c. dal (Szörényi-Bródy: István A Király), mely szép sorban ezzel a hat akkorddal kezdődik.

A Bartók-féle tengelyrendszer a funkciókat (tizenkettőt) S-D-T csoportokba osztja. Ez alapján például a II > V > vi harmóniamenet ugyanúgy S-D-T, mint a IV > V > I.

Zárlatokról

A zárlatokról szóló hagyományos tananyagok erősen a IV-V-I funkciókra és az autentikus zárlatokra helyezik a hangsúlyt. A könnyűzenében a plagális zárlat sokkal nagyobb teret kap. Az utóbbi pár évtizedben a i > VII > VI és a VI > VII > I kadenciák uralkodó szerepet kaptak. A klasszikus zeneirodalomban úgy kell keresgélni ezeket.

Nem diatonikus akkordok

A nem diatonikus akkordok mind-mind felismerhető, karakteres funkciók. A "b" oldalról kölcsönzött akkordoknak modális jellege is van. A bVII akkord dúr hangnemben utalhat mixolíd modalitásra. A IV és a ii akkord/funkció moll hangnemben utalhat dór modalitásra.

A későbbiekben adok mindegyikre példát, lehetőség szerint klasszikus és populárisat egyaránt. Ezek bevezetésénél mindig kezdjük azzal, hogy felismerjük-e. A felismerés első szintje az, hogy halljuk-e, hogy nem diatonikus akkordról van szó.

Louis Armstrong: What A Wonderful World. Szúrjuk ki a legkarakteresebb, legfurcsább akkordot! Nem lehet eltéveszteni. Ez például egy bVI akkord ("and I think to myself").

Depeche Mode: Enjoy The Silence: A verzékben illetve a refrénekben találunk 1-1 karakteres kölcsön akkordot.

Rembradts: I'll Be There For You. Itt is találjuk meg a nem-diatonikus akkordokat! bVII két helyen. Találjuk meg a dallamban is a b7 fokot (az intró hook-ban)! Mixolíd vagy dór a dallam? Vagy kevert?

Mariah Carey: All I Want For Christmas Is You: A verzékben itt is "kiugrik" egy furcsa akkord, a bVI.

Hasonlítsuk össze ezt a kettőt:

Beatles. You've Got To Hide Your Love Away
Lenny Welch: Old Cathedral

A verze dallam ugyanaz, valami mégis más. A Beatles dalában bVII akkord szerepel.

Leonard Bernstein: America (betétdal a West Side Story-ból): a híres dallamban egymás mellett szerepel az I-IV-V funkcióhármas mellett a bIII, bVII, bVI - a párhuzamos moll hangnemből kölcsönzött dúr akkordok. Ezt a három funkció a klasszikus zenei érában alig-alig használták, a könnyűzenében a 60-as évektől a 90-es évekig gyakrabban, napjainkra viszont drasztikusan hanyatlott a népszerűségük.

Kvint-kör harmóniamenetek (Circle of fifths progressions)

Ezek is szolfézsos témák, nem énekórai anyag. Ezen belül is inkább felsőbb éveseknek, illetve a tanerőknek, mint "háttérinfo".

Bevezető példa:Krieger: Menüett, ennek is az eleje. A hangnem moll. Ha csak a basszust követjük akkor: A > D > G > C > F...Akkord funkciók i > iv > VII > III > VI

Ezek a hangközök felfelé haladva mind kvartok, lefelé kvintek. Véletlen? Nem. Ősi zenei közhely, hogy a dominánst feloldja a tonika. Van amikor ezt a dominánst megelőzi az ő saját mellékdominánsa. Lehet ez moll is. Alan W. Pollack a Beatles elemzéseiben "chain of fifths" (kvintek/dominánsa lánca) néven emlegeti, és valahogy így kódolja: V-of-V-of-V > V-of-V > V > I. Ez így angolul rövidebb, mint magyarul: a domináns mellékdominánsának mellékdominánsa > a domináns mellékdominánsa > domináns > tonika. Dúr hangnemben és római számokkal kifejezve egy háromtagú kvint-lánc dúr akkordokkal így néz ki: II > V > I.

 Autentikus zárlat V > I azaz  D > T

Összetett autentikus zárlat I > IV > V > I azaz T >SD > D > T

Plagális zárlat: IV > I azaz SD > T

Összetett plagális zárlat: V > IV > I azaz D > SD > T

Elvis Presley: Love Me Tender: I > II >V > I
Illés: Nézz Rám itt a beépülő kromatikus szólam az énekdallamban hallható.
Ennek diatonikus változata a gyakoribb: ii > V > I

Három lépéses (négy akkordos) változat - diatónikus verzió: vi > ii > V > I
Blue Moon (1934) Talán az első dal, mely ciklikusan ismételve használja ezt.

Az Angol Himnusz első frázisa.

"Csupa dúr" verziók:
Shine On Harvest Moon (1908-ból): VI > II > V > I
Spinning Wheel (1968)

Plusz egy lépés: iii > vi > ii > V > I

Jimmy Johnson: Charleston

Queen: Don't Stop Me Now. Itt az öt akkordhoz öt ütemes frázishossz tartozik.

Magyar nóta példa: Hajnalom, Csillagom

Plusz egy lépés:VII > iii > vi > ii > V > I példa: Beatles: Honey Pie

További vegyes magyar példák: Lazítani, Mama Kérlek, Régi Ház Körül, 

Moll hangnemű példák:

Handel - Suite 7 HWV 432 - Passacaille
Bach: "Wer Gott bekennt aus wahrem Herzensgrund" BWV 45
Gabriel FAURE': Pavane, Op. 50

Populáris példák:
Kozma József: Autumn Leaves
Gloria Gaynor: I Will Survive
Balázs Fecó: Évszakok
Ave Max: Kings & Queens
Jonas Brothers: Sucker 

Szép A Szeme...

Kvart láncok

A domináns > tonika feloldáshoz hasonló, annál lágyabb, "gyengébb" zárlat a plagális kadencia. A plagális zárlat lehet az I > V illetve a IV > I. Most szűkítsük le figyelmünket ez utóbbira. A rövid IV > I feloldás nem ritkaság a klasszikus zenében sem, de az autentikus kadenciához képes jóval ritkább. A liturgikus zenében "ámen" kadenciának is nevezik. A fá > dó lépés kvart "jellegét" érdemes tudatosítani.
Lehet ezt is sorozatban használni? Lehet. A klasszikus zenei világba meglehetősen későn került ez be. Dúr hangnemben egy dupla plagális kadencia így néz ki: bVII > IV > I. A bVII pedig a bécsi klasszika harmóniavilágától idegen funkció volt, részben a modális jellege miatt. Első felbukkanásai a romantika időszakából kromatikus jellegűek: I > V > bVII > IV > I (Beethoven: Waldstein Szonáta, 1804)
John Ireland: Te Deum (1907)

Itt rögtön az elején hallható a I > V > bVII > IV > I 

és nem sokkal később a rövidebb bVII > IV > I változat is.

Másik korai példa hallható L.V. Beethoven Missa Solemnis művének Gloria tételében (erről itt)

A popzenébe ez az ötvenes évek végétől kezdve terjedt el, a bVII akkord más alkalmazásaival együtt. A bVII akkord a hatvanas évek pop és rockzenéjében széles körben elterjedt, majd szép lassan újra visszaszorult. Napjaink popzenéjében egyre ritkább.
Buddy Hollie: Not Fade Away (1957), a legkorábbi fellelt populáris példa. Itt a I > IV > I váltás, mint díszítő elem szerepel, és amikor ugyanezt a motívumot a IV akkordra is ráülteti, akkor IV > bVII > IV harmóniamenet áll elő, mely a tonikára visszalépve létrehozza a dupla plagális kadenciát. Nagyon egyszerűnek tűnik, de Buddy Holly előtt ez ritka volt, mint a fehér holló.
Példák: Shadows: Round And Round
Beatles: Hey Jude
George Michael: Freedom
Guns 'n' Roses: Paradise City

Illés: Táskarádió (valószínűleg az első magyar példa, 1965)

Keresem A Szót, Sárga Rózsa, Azért Vannak A Jóbarátok, Szóljon Hangosan Az Ének, Nyár Van,

Hosszabb változatok jóval ritkábbak:

bIII > bVII > IV > I (vessük össze a Sweet Georgia Brown-nal, alább!)

példák erre:
Rolling Stones: Jumpin Jack Flash
Michael Jackson: She’s Out Of My Life
Omega: Addig élj (cím frázis)
Felbukkant a 2019-e Dal mezőnyének egyik dalában is.. 

Illetve a négy lépéses változat: bVI > bIII > bVII > IV > I

Ennek második fellelt előfordulása a Hey Joe (Billie Roberts, 1962). Ezt sokan feldolgozták Jimmy Hendrix, Hobo Blues Band...

Az első egy női dalszerzőhöz köthető: Niela Miller, akinek Baby, Please Don’t Go to Town c. dalából Roberts átvette az akkordfűzést.
Ritka magyar példa a kvadro-plagális zárlatra: Locomotív GT.: Zenevonat

Tripla plagális kadenciára példa: Omega: Addig Élj,

Ennél hosszabb verzió is bizonyára létezik, csak nem tudunk róla...

Moll hangnemben a négy lépéses plagális kadencia is diatónikus:VI > III > VII > iv > i

Példa egy moll hangnemben lévő tripla plagális zárlatra:

Omega: Gyöngyhajú Lány (refrén)

A plagális kadenciák megfordítása is létezik. A Sweeet George Brown jazz-sztenderdben a hallgatónak nem teljesen egyértelmű, hogy az akkordciklusok eleje vagy a vége a tonika. Ha az eleje, akkor a tripla-plagális kadencia fordítottját kapjuk: I > IV > bVII > bIII.

Hasonlóképpen a kvint-kör kadenciát is meg lehet fordítani:

I > V > II > VI > III > VII

Egyszerűsége ellenére ez viszont nagyon ritka. (Queen: Heaven For Everyone)

Terc-láncok

Ereszkedő példák:

Korál: Homok a szélben
Queen: Who Wants To Live Forever (instumentális outro)
"Téged szeretlek lányka" (betétdal a Hófehérke c. rajzfilmből)

emelkedő:

Daft Punk: Get Lucky

Szekund-láncok

Csak a teljesség kedvéért említem meg.

Emelkedő lánc:

Beatles: Here There and Everywhere ( I > ii > iii > IV )

Felkelt a Napunk ( I > ii > iii > IV  > V > vi )

Mollban az emelkedő VI > VII > i zárlat illetve az ereszkedő i > VII > VI zárlatok igen népszerűek napjaink zenéjében, elsősorban a hip-hop zenékben, de természetesen nem csak ott

Hosszabb verziók se ritkák. 

Az alábbi ábrában a könnyűzenében használatos akkord funkciók láthatók - dúr hangnemben. Átlós szomszédok rokon párok, az alsó/felső szomszédok a párhuzamos akkord-párok. 

A könnyűzenében az alsó sor kék mezői kivételével mindegyik akkord-funkció többé kevésbé alapvető, annak ellenére, hogy a dalszerzők egy tekintélyes része nem jut el arra a szintre, hogy ezeket használja. Zeneelmélet tantervnek (felsőbb évfolyamokon mindenképpen) része kellene hogy legyen ez a táblázat.

A középső sorban látható a hat diatonikus dúr/moll akkord. A felső sorok funkcióinak modális kötődése is van. Az alsó sor fehér mezői a mellékdominánsok.

A modális skálák és akkordok összefüggését mutatja az alábbi két ábra. A felső ábra a fehér-billentyűs hangokra épülő modális hangsorokat és az azokra felépülő diatonikus akkordokat mutatja. Az alsó ábra skálafok szerint rendezi ugyanezeket. A dór és eol móduszokat dúr és moll nézetben egyaránt láthatjuk. Az eol (dúr-nézetben)  sorban látható a hat fő kölcsönzött akkord funkció, mely egyezik a fentebbi (kék-fehér)  ábra felső sorával.