A könnyűzene oktatásához nem elég a lelkesedés. A dalanyag eléneklése vagy meghallgatása mellett a tanárnak szóban is meg kell tudnia fogalmazni a könnyűzene lényegét és "elméletét". Normál iskolai énekórák esetében ez még talán nem is lenne túl nehéz. A szolfézs oktatáshoz (annak könnyűzenei vonatkozásaihoz) viszont már "komolyabb" ismeretek kellenek. Nem komolyabbak, mint a klasszikus szolfézsanyag, de azon kívül eső ismeretekről van szó, például, hogy a tanult zenei jelenségek (pentaton skála, mixolíd mód, késleltetett akkordok, kadenciák, stb) hogyan működnek a könnyűzenében.

A szükséges tárgyi ismeretek megszerzéséhez két út vezet: saját elemzőmunka, illetve könnyűzene-analitikai szakirodalmak tanulmányozása. Ezek nélkül nem működik a dolog, akár tanárképzésről akár tanári önképzésről, akár felsőoktatási tanulmányokról van szó. Ehhez adok segítséget ebben a bejegyzésben, és még további bejegyzésekben. 

A fellelhető popzene analitikai szakirodalmak nagy része a Beatlesről szól. Ennek három fő oka van:

1) A Beatles a legsikeresebb zenekara volt a könnyűzenének.

2) A Beatles dalai szerethetők, változatosak, hangulatosak, és igen gazdagok kreatív részletekben. Miután Leonard Bernstein pozitívan állt a Beatles-hez, ezért komolyzenei körökben (tőlünk nyugatabbra) régóta nem tabu őket elemezni, illetve rájuk hivatkozni.
3) A Beatles témájú analitikai írások egymást erősen inspirálták új elemzések írására, és ez az inspiráció ritkán váltott irányt más dalszerzők felé.

A vonatkozó szakszerzők egy része nem mindig tudta objektíven felismerni a kortársak jelentőségét, és a hatvanas évek zenei fejlődését sokan a Beatles egyedüli vívmányaként próbálták beállítani, ami nem helyes.

Vegyük sorra a tudásbázisokat:

A sort egy 1963-as újságcikk nyitja a Times-ból, William Mann zenei publicista tollából, aki közönséges újságolvasók számára érthetetlen kifejezésekkel tűzdelte tele írását. 
A Not A Second Time dalban felfedezett eol kadencia (pontosabban álzárlat) a cikkszerzőt Gustav Mahler Föld-dalára emlékezteti. Könnyűzenei előzmények is lettek volna, de ezt a szerző, úgy tűnik, nem ismerte (visszatérő kritika nagyon sok Beatles elemzőnél).

Pandiatonikus cluster-ek (kizárólag törzshangokból álló szűk hangközű harmóniák) hallhatók a This Boy c. dalukban.

A iii akkordot (mediáns) sűrűbben használják, mint más popszerzők.
bVI akkord (flat submediant switches) használata.

A következő nagy ugrás Twilight Of The Gods - W. Mellers elemző könyve a Beatlesről 1973-ból.

Alan W. Pollack: Notes on... sorozat.
Ez egy tíz+ éven (1989-2000) át sorozatként publikált dal-elemző projekt volt, mely összegyűjtve itt olvasható. Pollack minden Beatles dalt kielemzett. Teljessége és átláthatósága miatt személyes kedvenc szakirodalmam, ugyanakkor a kortárs dalszerzők hatásaira nem sok figyelem jutott.

Pollack "pályatársa", Beatles-muzikológus a netről.

Walter Everett

Két kötetes munkája elemzi a Beatles zenei örökségét: Beatles As Musicians 1 és 2. Everett erénye, hogy nem volt "csőlátó" és sok ezernyi dalt elemzett a Beatles mellett is, de bármiféle zenei jelenséget elsősorban Beatles példákkal mutat be. Alapműve a The Foundations Of Rock, "kötelező olvasmány", mely 1970-es évek elejéig követi nyomon a könnyűzene fejlődését.

Illetve itt egy rövidebb összefoglalás a rockzene harmónia rendjéről.

Howard Goodall

Brit kortárs komponista, aki a BBC segítségével filmet készített a Beatles zenéjéről, illetve annak komolyzenei vonatkozásairól. Szép film, de van benne több meredek dezinformáció, illetve finom elhallgatás, mely által a Beatles-t a valóságosnál előnyösebb színben tűnik fel.

Most jöjjenek a nem-Beatles elemzések. Ezek számszerűleg szerényebbek, de ugyanolyan fontosak. A Beatles ötven éve oszlott fel, és a könnyűzene fejlődése, változása azóta sem állt meg.

Radiohead elemzések. Ez már nem "könnyű" zene, mivel soha nem folyt Radiohead a rádiókból. Összetett, változatos zenéket alkottak ők is.

Cole Porter a 20 század első felének nagy dalszerzője volt, Howard Goodall őróla is készített filmet.

A Queen együttes zenéjét elemezte Nick Braae, doktori disszertációja itt olvasható.

A Queen együttes összes dalának elemzése. 

Nic Beato YT csatornája arról, hogy mi tesz egy adott slágert nagyszerűvé.

Elton John dalairól olvashatsz itt.

Magyar nyelvű irodalmak:

Vitányi Iván: Miből lesz a sláger? (1973, Az elmúlt 40 év slágereinek vizsgálata)
Esze Jenő: Zeneelmélet (1997). Esze János a Kőbányai Zenei Stúdió zeneelmélet oktatója. Rengeteg példával megírt tankönyve elsősorban a szalonzenére fókuszál.
Bodzsár Tamás: A Kulcs: A "hármas" ritmusokról világáról olvashatunk benne bővebben.
Bodzsár Tamás: A Könnyűzene Alapjai Szolfézs alapok tömören, érthetően.

Laczó Zoltán Vince honlapja - A zeneszerzés alapelemei (eoldal.hu)

Zenelmélet fórum

5 perc zeneelmélet sorozat

 

Saját munkáimból:

Angol nyelvű írás a bVII akkord elterjedéséről. 

Magyar nyelvű könyvem (2019), mely nem szakirodalom, de szerintem elég érdekes. Témája a dalszerzés, erős szolfézs és analitikai tartalommal és vagy félezer példával, például a hangnemváltások típusairól, kb 60 féle alapvető akkordfűzésről, különféle metrumokról.